Fájdalmak kínja
veri testemet rabláncra,
betegség béklyói
tartják hatalmukba'.
De lelkem hozzád vágyik, Uram.
Esdve zörget szíved ajtaján,
s könyörögve kulcsolom
imára kezem:
ne hagyj el engem,
én Uram és én Istenem!
Üres kézzel,
lankadtan járom életutam,
így álljak elődbe
ha majd elhívsz engem, Uram!
Hogy adok számot Neked,
mit cselekedtem?
Tehozzád egy lelket is elvezettem?
Hitemmel csak egyet is
ügyednek megnyertem?
Óh, több hitet s türelmet adj nekem!
Gyümölcsözőbb lehessen általad életem!
Égő fáklyaként lángoljon
életemben a hit,
szeretet s reménység gyújtson hálatüzet,
melynek szikrája
szerte hullva, égve hirdesse Nevedet!

Kiskunfélegyháza, 1973.