Süvölt a gyilkos szél
s átjárja a testet,
menedék előle
van-e? Mi ad enyhet.

Támad a nagy vihar
rengeti a földet,
korbácsolja vadul
a rémült felhőket!

Az orkán nem csitul
üvöltve zúg hangja,
roppant erejétől
hallik a föld jaja!

Reszketve bújik meg
ember, növény, állat
nem szűnik a vihar
vad erővel támad!

Óh, szegény kis virág!
reszketve meglapul,
bősz vihar tépázza!
Vérezve földre hull...

Meg-megvonaglik ott
s esdeklő sóhaja
elszáll fel az égbe.
Isten meghallgatja.

Az élet is hányszor
ilyen nagy, vad vihar
megrázza a lelket
s a szívbe belemar.

Jaj annak, ki gyenge,
s törékeny, mint az ág,
nehéz a küzdelme
és harca sok bajt ád.

Ne sírjon a lelked
ha bánt is a világ,
az Isten nyugtot ad
törékeny, kis virág.